Őz
Capreolus capreolus
Hímjét baknak, a nőstényt sutának, a szaporulatot suta- vagy bakgidának nevezzük.
Előfordulása
Korábban inkább a domb- és hegyvidéki, erdősültebb területeken éltek nagyobb állományai, napjainkban az ország teljes területén megtalálható.
Megjelenése
A bak testhossza 115-135 cm, a suta valamivel kisebb, testhossza 95-115 cm. A szőrzet színe nyáron jellegzetes sárgásvörös (őzbarna), ősszel, télen szürkésbarna, illetve lényegesen hosszabb, sűrűbb. Szőrváltásra évente kétszer kerül sor. Tavasszal a fiatalok kezdik a vedlést, de ősszel az idősebbek a fiatalokkal szinte egy időben „veszik fel” a téli bundát. Jellegzetes világos színe van a far hátulján található szőrzetnek, amit a vadásznyelv tükörnek nevez, ennek színe fehér. Alakja az ivarra valamelyest jellemző, de nem biztos ivar jel: a sutáé szív, a baké vese alakú. A suta tükrének aljából nő ki az ivarszerve körüli szőrzet (kötény), amely olyannyira jellegzetes, hogy az ivar felismerését még nagyobb távolságról is egyszerűvé teszi. A bak hasa alján, az ivarszerv körüli szőrzet a pamacs, amely távolról szintén jól látható.
Életmódja
Az őz nyáron jellemzően magányosan vagy kis családi csoportokban él. Ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat formálnak, ezek mérete erdei területeken 4-8 egyed, nyílt mezőgazdasági területeken 40-90 egyed is lehet. A csoportképzés mértéke az élőhely jellegétől és az állomány sűrűségétől is függ. A tél folyamán a nyílt területeken a táplálékban gazdagabb részeken figyelhetőek meg.
Táplálkozás
Elterjedési területének egészét tekintve, mintegy 1000 növényfajt fogyaszt. Kérődző állat. A táplálékfajok mintegy 25%-a fásszárú, 55%-a kétszikű és 15%-a pedig egyszikű. A téli, táplálékhiányos időszakban fenyőfélék tűleveleit is eheti. Az őz táplálkozására a nagyfokú válogatás a jellemző, a nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen emészthető táplálékokat kedveli. Kis bendője és az emésztőcsatornán való gyors áthaladás miatt gyakran, de kis mennyiséget kell ennie. A nap 24 órája során 5-7 alkalommal táplálkozik, a köztes időben rendszerint elfekszik és kérődzik. A táplálék összetétele az évszakok és az egyedi szokások szerint is változhat, de a pillanatnyi elérhetőség erősebben befolyásolhatja az összetételt.
Szaporodása
A párzás (üzekedés) július végén, augusztus elején van. A gidák mintegy kilenc és fél – tíz hónapos vemhesség után, május második felében, június elején születnek. Ez közel két hónappal hosszabb vemhességi idő, mint a jóval nagyobb testű gímszarvasé. A megszületett gidák száma 1-3 között alakul, leggyakrabban az ikerellés fordul elő. A magzatszámot részben a suta kora, illetve a kondíciója befolyásolja, mely erdei élőhelyen alacsonyabb, jó mezőgazdasági területeken magasabb utódszámot jelent. Az újszülöttek testtömege 1-2 kg között mozog. A gida a megszületést követő néhány óra múlva már követni képes az anyját, ki gondosan ápolja. A gidák általában egyéves korukig maradnak az anyjukkal.
Nyoma
Az őz nyomai jól felismerhetők a kis méret, a keskeny paták és hegyes alakja miatt, mely az alján vízszintes. A pata vége az idősebb állatoknál gyakran legömbölyödik.
Károkozók
Azokon a területeken ahol hazánkban előfordul, ott a hiúz és a szürke farkas a legveszedelmesebb ragadozói. Gidakorban jelentős veszteségeket okozhatnak a rókák és ahol előfordul, a vadmacska és az aranysakál, de télen akár a kóbor kutyák is.
Tévhitek az őzről
Az őz nem a gímszarvas utódja. Az őz különálló vadfaj, a szarvasfélék családjába tartozik.
Felix Salten eredeti könyvében Bambi egy őzgida, ám a mesében egy amerikai fehérfarkú szarvasként szerepel.
Sajnos az emberek sokszor megsajnálják azokat a pici állatokat, akikről azt hiszik, hogy anyjuk elhagyta őket, és az árva egyedek segítségre szorultnak, ezért fekszenek egyedül a fűben összekuporodva. Az igazság valójában az, hogy a gidákat az anyja fekteti el, úgy, hogy orruk, hasuk takarásban legyen, szaganyagot ne árasszanak. Amennyiben az emberek hozzájuk nyúlnak, idegen szaganyag kerül rá, amit ha az anyja megérez nem gondozza tovább.
forrás: vadfajok.hu
